2017. augusztus 31., csütörtök

A Lilliput Társulat bemutatói a 2017/2018-as évadban

Végre visszatértünk!

Jó volt a nyár, de mostmár ideje a tettek mezejére lépni, ugye? Mutatjuk is, hogy milyen új előadásokra számíthattok az induló évadban:




KISPIPI ÉS KISRÉCE
Szutyejev nyomán írta és rendezte: Szabó Attila

Az óvodás, kisiskolás korosztálynak készülő előadás a testvérféltékenységet fogja játékra. Hogyan éli meg egy kisgyerek, ha testvére születik? Miként próbálja feldolgozni, hogy ezután osztozkodnia kell? Hogyan lesz az élet császárából egy duli-fuli, sértődött kiskirály? Mit kezd a kistestvérrel, aki folyton őt másolja, de annyira, hogy az már az agyára megy? Én is, én is, én is – mást sem hall… Na, mit tesz ilyenkor? Hugi és Bátyó falura érkezik nagymamához. Nyár van, elnéző nagymama van, és sok-sok kaland ígérkezik. Bátyó persze semmit sem csinálhat, ami izgalmas, nagyfiús, mert a huginak még nem szabad, mert a hugira vigyázni kell, mert a hugi… És persze meg is történik a baj. Bátyó győz, talán sokkal inkább saját maga, mint hugi felett. De hogy miképp, azt egyelőre nem meséljük el…
3 éven felülieknek.

Tervező: Bartal Kiss Rita
Zeneszerző: Bakos Árpád
Bemutató: 2017. szeptember 30.
--

LÁZÁR ERVIN: SZEGÉNY DZSONI ÉS ÁRNIKA


A bábelőadást óvodásoknak és kisiskolásoknak ajánljuk a bábelőadást, amelyben szeretnénk a gyerekeknek bemutatni Lázár Ervin gyönyörű, érzékeny mesevilágát. A Szegény Dzsoni és Árnika című mesében különböző kalandok során követhetjük soron a két főszereplőt: Árnikát és Szegény Dzsonit, amely kalandok sikeres megoldásai után szereplőink eljutnak végre a Hétfejű Tündérhez, aki segíthet rajtuk, hogy egyformává válhassanak, és megtörhessen a Százarcú Boszorkány átka. A mese pedagógiai szempontból „hagyományos” történet, mert a szereplőkkel könnyedén azonosulhatnak a gyerekek, ezáltal a tanulságot is hamar megértik, hiszen minden gyerek átesett vagy éppen átesik ezeken az érzéseken, így pontos tapasztalatuk, emlékeik lehetnek ezekről az élményekről.
3 éven felülieknek.

Rendező: Csató Kata
Dramaturg: Nagy Orsolya
Tervező: Rumi Zsófia
Zeneszerző: Darvas Bence
Bemutató: 2017 december
--

OSCAR WILDE: A BOLDOG HERCEG

A világirodalom talán egyik legszebb, legérzékenyebb meséje. A szeretetből fakadó önfeláldozás értelme a mai napig a szakirodalmak kutatási területe, egyesek szerint nem "normális" emberi reakció, mások szerint az "empátia" legmagasabb foka. Tény, hogy nehéz magunkévá tenni, sokkal kényelmesebb "kívülről" , megfelelő meghatottsággal szemlélni, mert nehéz felnött fejjel megérteni. Azért, mert a felnött mérlegel, számol, értékel néha már elfelejti az ösztönös , őszinte reakcíókat. Elfelejti, hogy gyerek volt. A mese morális üzenete a gyerekek számára "normális", felnött számára felkavaró.
6 éven felülieknek.

Rendező: Vadas László
Dramaturg: Demeter Ferenc
Bábtervező: Demeter Ferenc
Bemutató: 2018 február
--

ÉN, A KIS HERCEG

Antoine de Saint-Exupéry meséjét, valamint Consuelo de Saint-Exupéry Vasárnapi levelek című könyvét felhasználva írta Szabó Attila
– egyszer minden fölnőtt gyerek volt –

Előadásunk egy férfi monológja. Talán a repülősé, talán Exupéryé, talán a sajátunk. A magányába belesüppedt emberé, aki megáll, s visszatekint. Megszólal benne a kis herceg hangja, aki gyerekként volt, a rózsáé, aki haza várja, akikért felelős. Töpreng, gondolkodik, játszik: annak a gyereknek üzen, aki valaha ez a fölnőtt volt.
Előadásunkat a 12 – 16 éves korosztálynak ajánljuk,
Rendező: Daróczi István
Tervező: Bartal Kiss Rita

Bemutató: 2018 április

2017. május 2., kedd

Hanyecz Debelka Róbert: ”Ember a bábban, báb az emberben”



Új előadásra készül a társulat. Május 7-én 17 órától a Furka Pista és a sárkány című előadást mutatjuk be az Árkádia Bábszínház nagyszínpadán. Interjúnkban az előadás rendezőjét, Hanyecz Debelka Róbertet kérdeztük.

Kezdetben vala a Sonkádi Egyed gazda J.R.R. Tolkien tollából. Hogyan született Furka Pista és a sárkány?

H.D.R.: Kezdetben tényleg vala, de azóta annyi minden történt, hogy nem is tudom, kell-e még erről beszélni. Gyerekkorom óta szeretem Tolkien világát, és a köréje gyűlt fantasy irányzatokat, ha nem is fanatikus rajongónak, de stabil fogyasztónak tartom magam, olvasom és nézem a dark, a tudományos, a városi, a steampunk vagy a lowfantasy termékeit (termékeket). Tolkien néhány rövidebb lélegzetvételű műve idővel szakmailag is elkezdett foglalkoztatni, tavaly a szita keretén belül a Tom Bombadil kalandjaiból állítottunk össze egy kis előadást a gyerekekkel, a Woottoni kovácsmester vagy a Levél szintén ott motoszkált (és motoszkál) bennem, de hát minek is soroljam… Igen, a Sonkádi Egyed gazda évek (évtizedek) óta próbált bennem színpadi formát ölteni. Végül nem jött létre, de sebaj, hiszen ez indította el azt a folyamatot, amelyben már közeledünk a közönséggel való találkozás pillanatához.

Dió Zoltánt kértem fel díszlettervezésre, majd Komlódi Judit látványtervezővel is elkezdtünk együtt dolgozni és amint kiderült, hogy manapság Tolkien írásainak színre vitelét komoly akadályok hátráltatják és úgy döntöttünk más előadást csinálunk, felkerestem Szabó Attila írót. Helyzetfelmérés és sok egyeztetés következett, majd elkezdtek formát ölteni a kommunikációs vágy „hogyanjai”, „mikéntjei” és „miértjei” és hát így megszületett Szabó Attila tollából a Furka Pista és a sárkány.

Különös világot, egész mitológiát sejtet az ábrándfalvi történet. Milyen ez a szöveg?

H.D.R.: Eleve a fantasy nyelvén akartam megszólalni. Ez szinte természetes (túl azon, hogy szeretem a modern, vagy a tolkieni klasszikus fantasyt), hiszen az általunk jól ismert és „használt” sárkány- és tündérmesék óriási átfedést mutatnak ezzel a műfajjal. És ha már ezen az úton indultunk el, mindenképpen el kellet időznünk azoknál a stilisztikai mérföldköveknél, amelyek nem hagyhatók szó nélkül. Ha világot hozunk létre, azt nem tehetjük alapok nélkül, így született eredettörténet, mitológia, már-már genealógia is.
És itt egy másik tényezőt is fontosnak tartok megemlíteni. A fantasyben nagy százalékban az ismert mitológia és hiedelemvilág elemeiből kinőtt formákkal találkozunk. Létrejött azonban a vágy, hogy ne nyúljunk messzire, keresgéljünk inkább saját házunk táján… Miért is ne kreálhatnánk egy többé-kevésbé „lokális fantasy” világot? Ezért nem találkozunk a történetben elfekkel, trollokkal vagy goblinokkal, hanem például garabonciás vagy javasasszony viselkedésformát tükröző figurákkal. De erről most nem is árulnék el többet.
Mesélnék azonban a szövegről, amelynek jellemvonásai épp a fenti gondolatsornak köszönhetően nyerték el végső és olyannyira jellegzetes, meghatározó formáikat, de erről a szövegről beszélni nagyon nehéz. Fennkölt, patetikus múltidézésben és rusztikus, táji jellegű fordulatok kavalkádjában kalandozhatunk, le- és átfordíthatatlan szövegvilágban, amit, ha néha úgy érezzük, hogy nem is értünk meg azonnal és pontosan, mindenképpen sajátunknak érezhetünk. De hát ezt hallani kell.

Mesélj a látvány világáról. És az azt kiegészítő zenéről.

H.D.R.: A fiktív múlt felidézése és a cselekményi jelen, a történetmesélés és a pragmatikus eseményszerűség ötvöződik a színpadon. Ehhez multifunkcionális és többsíkú jelentéstartalommal bíró díszletelemeket sikerült felsorakoztatnunk és munkára bírnunk. Az árnytechnika használata szinte magától értetődő volt, a vetítést és effektszerű projekciókat pedig Bodoni-Dombi Tündének köszönhetjük. Az előadás zenéje már a még éppen formálódó, alakot öltő vizuális világgal karöltve kezdett megszületni. Mondhatni egyszerre. Haraji Adalberttel régóta tervezzük a közös munkát, szerzeményei etno alapokra épülő rock melódiák, melyeket a zeneszerző, Csepei Róbert, Varga Imre és jómagam közreműködésével rögzítettünk.

Hogyan viszonyul egymáshoz az élőszereplő és a bábhasználat?

H.D.R.: Nyílt játék esetében gyakran meglovagoljuk azt a lehetőséget, hogy a bábjátékos és bábja lehet két külön „szereplő”. Igazából persze nem, de ebbe most nem mennék bele. A mi esetünkben kicsit más a helyzet. Olyan testbábokat használunk, melyek arcukat, fejüket mozgatóiktól kapják, vagyis a bábjátékos feje lesz a báb testén a fej és ez az ötvözött technika izgalmas területre vezetett mindnyájunkat. Nem akartam hagyományos módszerekkel elrejteni a bábjátékosokat, kollektív vizuális illúziót teremteve, inkább helyet hagyok annak, hogy létrejöjjön a szubjektív fókuszkeresés lehetősége, a néző maga döntheti el minden pillanatban, hogy a báb atmoszférájához kapcsolódik-e, vagy inkább a színészi jelenlét teréhez. Olyan ez, mint amikor arról döntünk, hogy a távoli tájat fürkésszük-e, vagy egy közeli fát, egyszerű fókuszváltás ugyanabban a látómezőben. De ez az, ami mindig mohó kíváncsiságot ébresztett bennem: ember a bábban, báb az emberben. 

No de van itt még valami. Te most rendező vagy, de alapjáraton bábszínész a társulatban. Milyen tapasztalat most ebben a szerepben mozognod? Hogy megy a munka?

H.D.R.: Remekül megy, kifejezetten gyümölcsöző kommunikációs csatornák nyíltak meg köztem és a kollégák között, mondjuk ezen nagyon nem lepődtem meg, hiszen legtöbbjükkel a kommunikáció alapja húsz évnyi közös munka. És minden, ami ezzel jár. Szerencsésnek érzem magam, egy percig sem kellett amiatt aggódnom, hogy mi lesz, ha majd a színésztársaimat felhívom a színpadra, én pedig lemegyek a nézőtérre. Sőt, minden pillanatát élvezem annak, amikor fél szavakból is… Ráadásul azt is érzem, hogy ez a produkció egy közös üggyé vált. Vagy talán kezdettől fogva az volt. És ez remek.  Ha bárkinek lehetősége nyílik egy belső rendezésre, szívből tudom ajánlani, hogy próbálja meg.

Szerinted léteznek sárkányok?

H.D.R.: Sárkányok? Ó, hát persze. A távol keletiek egészen mások, róluk nem is beszélnék, de ezek a mieink, hát ezek rengetegen vannak. És itt nyüzsögnek körülöttünk. Most is. Persze, vannak amolyan kvázi sárkányok, mókásak, együgyűek, babusgatni valók… De az igaziak, na, azok nem viccelnek. Kemények. És a valóságban nem úgy van, mint a mesékben, hogy egy arra hivatott vitéz legyőzi a sárkányt és megment egy egész királyságot. Mi magunk vagyunk saját királyságunkban, saját sárkányainkkal. Persze a mesékből megtanulhatjuk, hogyan álljuk a tüzüket, vagy egy szerencsés pillanatban hogyan mérjünk rájuk végső csapást. Ilyenkor aztán kimerülten továbbindulunk, és kicsit mások leszünk, mint addig voltunk. Megkönnyebbülünk, de titokban várjuk már az újabb csatát. És bízunk abban, hogy mint az előző, úgy fog majd végződni. J

2017. február 2., csütörtök

Palocsay Kisó Kata: Hogy ismét annak rendje s módja szerint menjen a világ sora



Új bemutatóra készül a Lilliput Társulat. Február 9-én a Moha és Páfrány című előadást mutatják be – ennek kapcsán beszélgettünk a produkció rendezőjével, Palocsay Kisó Katával.

Első ízben rendezel a Lilliput Társulatnál, de nem teljesen ismeretlenek számodra a bábszínészek. Honnan az ismeretség?

P.K.K.: Kócost (Oláh Anikó Katalin) tanítottam két évig Vásárhelyen, majd dolgoztunk együtt Temesváron is, mielőtt Váradra szerződött volna. Csepei Robi Kolozsváron volt diákom. A társulat többi tagját a tavalyi Fux Fesztiválon ismertem meg.

Jelenleg a Kolozsvári „Babes-Bolyai” Tudományegyetem Színház és Televízió Karának adjunktusa vagy és a színművészetin tanítasz bábművészetet. Miben más számodra a rendezés a tanításhoz képest?

P.K.K.: Nagyon szeretek bábozást tanítani az egyetemen. Az alapképzésben a bábművészet egy féléves tantárgy. Aztán a mesteri képzés alatt visszatér kortárs bábművészetként, szintén egy fél évig. Úgy gondolom, hogy ez alatt az idő alatt az a legfontosabb, hogy felkeltsem a diákjaim érdeklődését a műfaj iránt, hogy olyan kezdeti bábos élményeik legyenek, amelyeken keresztül megszeretik a bábozást.  Mintha egy ajtót tárnék ki előttük, amin keresztül egy számukra teljesen új világba tekintenének be. Rendezni is szeretek, de ritkábban vágok bele. Ilyenkor is a felfedező, kísérletező, játékos részét szeretem a legjobban a próbafolyamatnak. A rendezések alkalmával nagyon sokat gondolok a gyerekekre, akiknek készül az előadás. Ez egy másfajta felelősség, mint az egyetemen, ahol a legfontosabb számomra a diák. Az, hogy ő mivel marad a közösen eltöltött órák után. A puding próbája az evés. Valahogy ehhez hasonlítanám a rendezéseket. Egy bábszínházban rendezett előadás jobban eljut a közönséghez. Ezeken az alkalmakon együtt dolgozhatok tapasztalt kollégákkal is, nem csak kezdőkkel, fontos visszajelzéseket kapok arról, hogy mi mennyire működik a valóságban abból, amit az egyetemen oktatok. A tanítás és a rendezés kiegészítik egymást. Egyik segíti a másikat, és váltogatva a kettőt, ritmust és energiát kap a munkám. Szabadabbnak érzem magam, és csökken annak a veszélye, hogy akár a tanításba vagy a rendezésbe belemerevedjek. 



Miért pont a Moha és Páfrány történetére esett a választásod, amikor a nagyváradi bábtársulathoz jöttél?

P.K.K.: Szeretem Mohát és Páfrányt, ahogy azon ügyködnek, hogy "ismét annak rendje s módja szerint menjen a világ sora". Meg szeretem, ahogy Hatházi András bábdarabja úgy szőtte egybe a sok apró történetet, hogy megőrizte a hangulatát és a humorát Vaclav Ctvrtek meséinek. És mert a nagyváradi bábosok esze egy srófra jár a manókéval, a tündérekével, s játékkedvüknél is csak a szívük nagyobb. 

Milyen bábokat, bábtechnikákat láthatunk az előadásban?

P.K.K.: Minden, ami az előadásban van, él és mozog. Nem használunk klasszikus értelemben vett tiszta
bábtechnikákat. Vegyülnek a technikák, alakulnak annak függvényében, mit kíván a bábu, és a helyzet. Az mindenképpen nagyon érdekes, hogy van olyan bábu, amelyet egy bábos kelt életre, és van olyan, amelyet több. 

Milyen a jó bábszínházi előadás számodra?

P.K.K.: Az, amelyiknek a végén, miközben pirosra tapsolom a tenyeremet, muszáj, hogy odaforduljak a mellettem ülőhöz és azt mondjam: "Na, ez jó volt, jól esett!"


Az előadást februárban az alábbi napokon láthatjátok még:

Február 20, hétfő 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem
Február 21, kedd 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem
Február 22, szerda 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem
Február 23, csütörtök 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem
Február 24, péntek 10 óra, Árkádia Bábszínház, nagyszínpad
Február 26, vasárnap 17 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem
Jegyeket előzetes helyfoglalással lehet váltani a Szigligeti Színház jegypénztárában. A színházi pénztár nyitvatartási ideje: hétfőtől péntekig 14-19 óra között, valamint egy órával az előadások előtt.

 

2017. január 4., szerda

Napló (1880-2020)

Ozsváth Zsuzsa


Sardar Tagirovsky színész-rendező. 31 éves, nemsokára 32.
Számára minden egyes előadás újabb bemutató lehet.
Nemrég Meggyeskert, Úrhatnám polgár, Az eset, 6, Zongota.
És most 1880-2020. Régi címén Idő-óda. Klipszínház, filmkoncert, digitális rituálé. Szigligeti Színház, Lilliput Társulat, Nagyvárad.





Eredetileg 2016. október közepén kezdődik a próbafolyamat, aztán mégsem, mert tolódik, lesz belőle lazán október vége. Sardar jön, Sardar megy a nagyvilágban. Végre Sardar megérkezik hozzánk, a Lilliput bábtársulathoz rendezni. Azt mondja, már régóta foglalkoztatja az idő tematikája. Időutazás, korok, 19. század vége, 20. század, 21. század eleje. Kollektív tudatalatti, kollektív trauma, személyes trauma, generációkon át hordozva, vagy elengedve. Ha elengedve, hogyan. Ha hordozva, miért. Elméletileg bábok is lesznek az előadásban.* Lehet, hogy már tizenkét évesek is nézhetik, de alapjáraton inkább felnőtt előadásnak készül. Nincs szövegkönyv, merthogy nonverbális lesz, de nincs sztori se, azt mi alakítjuk ki. Koncepció van, ez az időfolyam, amit sosem tudok - és a bemutató után sem tudok senkinek sem normálisan megfogalmazni. A koncepció a poliritmia, mondja Sardi, amit sokáig csak próbálunk megérteni, mármint társulatilag. Poliritmia, vagyis a különböző tempójú illetve különböző ütemű ritmusképletek több szólamban történő együtthangzása. Ilyen hatású az előadás, a jelenetek snittszerű váltakozása, mintha tévét néznénk, ide-oda ugrálva a csatornák között. Klipszínház, filmkoncert, digitális rituálé.

Sokat beszélgetünk. Furcsa próbafolyamat. Az elején inkább tréningezünk, különböző egymásra kapcsolódási gyakorlatokat végzünk, tükörmozgás dögivel, aki ismeri, vagy volt már Sardar workshopon, tudja, miről beszélek. (Megj: a társulatot megismerendő, tavasszal már járt nálunk Sardar, egy pár napos workshopot tartott hasonló tréning-gyakorlatokkal. Jók voltak az energiák.)
Tehát mondom, sokat beszélgetünk, például színházról, színészetről, rendezőkről, stílusokról; szinte színházelméleti gyorstalpaló ez az etap. Üljünk körbe, monda Sardi. Ez laitmotívum és azt jelenti, hogy körbehúzzuk a székeket vagy felmegyünk a színpadra és körformába ülünk a deszkákra. Ilyenkor beszélgetünk. Hiánypótló beszélgetések ezek, a társulattagok szívesen és sokat mesélnek múltról, jelenről. A jövőről kevesebbet. De főleg magukról, egymásnak. A bizalom a legfontosabb kelléke ennek a próbafolyamatnak. Sardar már az első találkozásnál elmondta, hogy az előadás nem lesz kész bemutatóra és ezen ne lepődjünk meg. Akkor még mindenki azt hitte, viccel. De az idő telik és lassan belátjuk, igaza lesz. Ez vegyes érzelmeket vált ki az emberekből. Lassan kerülnek elő a sérelmek. Olyannyira lassan, hogy egyesekből csak bemutató után bújik ki. Hálistennek bemutatóra nem lett kész az előadás, így lehet tanulni az előzményekből - mindenkinek.

A próbafolyamaton amúgy mindenki részt vesz. Vagyis a körbeüléseken Bakk-Dávid László zeneszerző/zenei szerkesztő, Györfi Csaba koreográfus, Cristina Breteanu díszlet- ás jelmeztervező, valamint – amikor jelen van – Bodoni-Dombi Tünde, a mozgóképszerkesztő is részt vesz, mindenki fontos, mindenki alkotó, az amúgy üres lapokból egybefűzött szövegkönyv-példányokon a színészek alkotótársakként szerepelnek. Közös alkotásról van szó. Minden színésznek feladata, hogy találjon ki saját vagy közös jeleneteket, melyeket maguk rendeznek meg. Ez fontos, mert inspiráljuk egymást és erősíti az együttgondolkodást. Nem utolsósorban a rendezőt is inspirálja.

Mindemellett közös koreográfiákat tanulunk, ebben Györfi Csaba és egy darabig Györfi Alíz segít minket, megtanuljuk a 20-as évek Charlestonját, a 80-as évek diszkóját és a kortárs magány táncát is, a drum and basst. Ez utóbbi sajnos kimarad az előadásból. (No de, mivel Sardar mindig alakít valamit az előadásokon, sosem lehet tudni, talán még az is visszatérhet.) 

Laci (Bakk-Dávid L.) sokat röhög magán, mert zsír új zenét ő maga alig-alig szerez, a YouTube-ról annál inkább, de hát mit tehessünk, rendezői instrukció, éljen a best of. Cristina (díszlet- és jelmez) már a fejét fogja, ha hallja, hogy Cristina. Rengeteg melója van és kevesen van hozzá.
Fontos: Varga Imre, aki amúgy korrepetitora a társulatnak, megtanult egy theremin nevű hangszeren játszani. Furcsa hangszer, de annál izgalmasabb. Kulcsfontosságú az előadásban. Ugyanakkor Imi ennyivel nem úszta meg, hogy csak zenész, ám színészi szerepe is lett. Itt ugyanis semmi sem lehetetlen. Bakk Laci nem csak zeneszerzője, hanem zenésze is lett az előadásban: zongorázik. Én pedig, az irodalmi titkár szintén színész vagyok most. De jobb szeretem az alkotótárs jelzést. Alkotótársnak és színésznek érezhetem magam – túlzás nélkül. Ez nagyon jó érzés. Például azt is megtudtam, hogy Csehov Sirályában én simán Mása vagyok.

Ja, és hogy hogy jön ide a Sirály? Vagy a Hamlet? Vagy a III. Richárd? Az 1880-2020 sokkal szélesebb időskálán mozog, mint gondolnánk. Amolyan örökérvényű skálán. Ahol a Don Giovanni zenét tök természetesen váltja le Alan Walker Fading-je, hogy a következő jelenetekben már Tears for Fears, Beatles, Prince, Depeche Mode stb. zúgjon a hangszórókból, miközben ugrálunk az időben, és képdramaturgiát használunk mankóként az eligazodásban, deja vu-től átitatva.
Ezzel az előadással kockáztatunk. Új kifejezésmódokat keresünk. Sardarnak fontos ez a darab. És úgy gondolom, beszélhetek mindannyiunk nevében: nekünk is, a társulatnak.

* A bemutatón volt báb. A másnapi előadásban nem. Sőt, a darab vége is tök más volt. Ugye, hogy izgi?

Rendező: Sardar Tagirovsky
Mozgás: Györfi Csaba és Györfi Alíz
 Zeneszerző, zenei szerkesztő: Bakk-Dávid László
Látvány- és jelmezterv: Cristina Breteanu
Mozgókép terv: Bodoni-Dombi Tünde
Zenész, korrepetitor: Varga Imre
Alkotótársak. Balogh Judit, Birtalan Katalin, Csepei Róbert, Daróczi István, Hanyecz-Debelka Róbert, Lélek Sándor Tibor, Nagy Alma Anna, Németi Emese, Oláh Anikó Katalin, Ozsváth Zsuzsa Stéfán Bodor Mária, Szabó J. Viktor

Az előadást a Bethlen Gábor Alap támogatta.