2017. február 2., csütörtök

Palocsay Kisó Kata: Hogy ismét annak rendje s módja szerint menjen a világ sora



Új bemutatóra készül a Lilliput Társulat. Február 9-én a Moha és Páfrány című előadást mutatják be – ennek kapcsán beszélgettünk a produkció rendezőjével, Palocsay Kisó Katával.

Első ízben rendezel a Lilliput Társulatnál, de nem teljesen ismeretlenek számodra a bábszínészek. Honnan az ismeretség?

P.K.K.: Kócost (Oláh Anikó Katalin) tanítottam két évig Vásárhelyen, majd dolgoztunk együtt Temesváron is, mielőtt Váradra szerződött volna. Csepei Robi Kolozsváron volt diákom. A társulat többi tagját a tavalyi Fux Fesztiválon ismertem meg.

Jelenleg a Kolozsvári „Babes-Bolyai” Tudományegyetem Színház és Televízió Karának adjunktusa vagy és a színművészetin tanítasz bábművészetet. Miben más számodra a rendezés a tanításhoz képest?

P.K.K.: Nagyon szeretek bábozást tanítani az egyetemen. Az alapképzésben a bábművészet egy féléves tantárgy. Aztán a mesteri képzés alatt visszatér kortárs bábművészetként, szintén egy fél évig. Úgy gondolom, hogy ez alatt az idő alatt az a legfontosabb, hogy felkeltsem a diákjaim érdeklődését a műfaj iránt, hogy olyan kezdeti bábos élményeik legyenek, amelyeken keresztül megszeretik a bábozást.  Mintha egy ajtót tárnék ki előttük, amin keresztül egy számukra teljesen új világba tekintenének be. Rendezni is szeretek, de ritkábban vágok bele. Ilyenkor is a felfedező, kísérletező, játékos részét szeretem a legjobban a próbafolyamatnak. A rendezések alkalmával nagyon sokat gondolok a gyerekekre, akiknek készül az előadás. Ez egy másfajta felelősség, mint az egyetemen, ahol a legfontosabb számomra a diák. Az, hogy ő mivel marad a közösen eltöltött órák után. A puding próbája az evés. Valahogy ehhez hasonlítanám a rendezéseket. Egy bábszínházban rendezett előadás jobban eljut a közönséghez. Ezeken az alkalmakon együtt dolgozhatok tapasztalt kollégákkal is, nem csak kezdőkkel, fontos visszajelzéseket kapok arról, hogy mi mennyire működik a valóságban abból, amit az egyetemen oktatok. A tanítás és a rendezés kiegészítik egymást. Egyik segíti a másikat, és váltogatva a kettőt, ritmust és energiát kap a munkám. Szabadabbnak érzem magam, és csökken annak a veszélye, hogy akár a tanításba vagy a rendezésbe belemerevedjek. 



Miért pont a Moha és Páfrány történetére esett a választásod, amikor a nagyváradi bábtársulathoz jöttél?

P.K.K.: Szeretem Mohát és Páfrányt, ahogy azon ügyködnek, hogy "ismét annak rendje s módja szerint menjen a világ sora". Meg szeretem, ahogy Hatházi András bábdarabja úgy szőtte egybe a sok apró történetet, hogy megőrizte a hangulatát és a humorát Vaclav Ctvrtek meséinek. És mert a nagyváradi bábosok esze egy srófra jár a manókéval, a tündérekével, s játékkedvüknél is csak a szívük nagyobb. 

Milyen bábokat, bábtechnikákat láthatunk az előadásban?

P.K.K.: Minden, ami az előadásban van, él és mozog. Nem használunk klasszikus értelemben vett tiszta
bábtechnikákat. Vegyülnek a technikák, alakulnak annak függvényében, mit kíván a bábu, és a helyzet. Az mindenképpen nagyon érdekes, hogy van olyan bábu, amelyet egy bábos kelt életre, és van olyan, amelyet több. 

Milyen a jó bábszínházi előadás számodra?

P.K.K.: Az, amelyiknek a végén, miközben pirosra tapsolom a tenyeremet, muszáj, hogy odaforduljak a mellettem ülőhöz és azt mondjam: "Na, ez jó volt, jól esett!"


Az előadást februárban az alábbi napokon láthatjátok még:

Február 20, hétfő 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem
Február 21, kedd 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem
Február 22, szerda 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem
Február 23, csütörtök 10 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem
Február 24, péntek 10 óra, Árkádia Bábszínház, nagyszínpad
Február 26, vasárnap 17 óra, Árkádia Bábszínház, kisterem
Jegyeket előzetes helyfoglalással lehet váltani a Szigligeti Színház jegypénztárában. A színházi pénztár nyitvatartási ideje: hétfőtől péntekig 14-19 óra között, valamint egy órával az előadások előtt.

 

2017. január 4., szerda

Napló (1880-2020)

Ozsváth Zsuzsa


Sardar Tagirovsky színész-rendező. 31 éves, nemsokára 32.
Számára minden egyes előadás újabb bemutató lehet.
Nemrég Meggyeskert, Úrhatnám polgár, Az eset, 6, Zongota.
És most 1880-2020. Régi címén Idő-óda. Klipszínház, filmkoncert, digitális rituálé. Szigligeti Színház, Lilliput Társulat, Nagyvárad.





Eredetileg 2016. október közepén kezdődik a próbafolyamat, aztán mégsem, mert tolódik, lesz belőle lazán október vége. Sardar jön, Sardar megy a nagyvilágban. Végre Sardar megérkezik hozzánk, a Lilliput bábtársulathoz rendezni. Azt mondja, már régóta foglalkoztatja az idő tematikája. Időutazás, korok, 19. század vége, 20. század, 21. század eleje. Kollektív tudatalatti, kollektív trauma, személyes trauma, generációkon át hordozva, vagy elengedve. Ha elengedve, hogyan. Ha hordozva, miért. Elméletileg bábok is lesznek az előadásban.* Lehet, hogy már tizenkét évesek is nézhetik, de alapjáraton inkább felnőtt előadásnak készül. Nincs szövegkönyv, merthogy nonverbális lesz, de nincs sztori se, azt mi alakítjuk ki. Koncepció van, ez az időfolyam, amit sosem tudok - és a bemutató után sem tudok senkinek sem normálisan megfogalmazni. A koncepció a poliritmia, mondja Sardi, amit sokáig csak próbálunk megérteni, mármint társulatilag. Poliritmia, vagyis a különböző tempójú illetve különböző ütemű ritmusképletek több szólamban történő együtthangzása. Ilyen hatású az előadás, a jelenetek snittszerű váltakozása, mintha tévét néznénk, ide-oda ugrálva a csatornák között. Klipszínház, filmkoncert, digitális rituálé.

Sokat beszélgetünk. Furcsa próbafolyamat. Az elején inkább tréningezünk, különböző egymásra kapcsolódási gyakorlatokat végzünk, tükörmozgás dögivel, aki ismeri, vagy volt már Sardar workshopon, tudja, miről beszélek. (Megj: a társulatot megismerendő, tavasszal már járt nálunk Sardar, egy pár napos workshopot tartott hasonló tréning-gyakorlatokkal. Jók voltak az energiák.)
Tehát mondom, sokat beszélgetünk, például színházról, színészetről, rendezőkről, stílusokról; szinte színházelméleti gyorstalpaló ez az etap. Üljünk körbe, monda Sardi. Ez laitmotívum és azt jelenti, hogy körbehúzzuk a székeket vagy felmegyünk a színpadra és körformába ülünk a deszkákra. Ilyenkor beszélgetünk. Hiánypótló beszélgetések ezek, a társulattagok szívesen és sokat mesélnek múltról, jelenről. A jövőről kevesebbet. De főleg magukról, egymásnak. A bizalom a legfontosabb kelléke ennek a próbafolyamatnak. Sardar már az első találkozásnál elmondta, hogy az előadás nem lesz kész bemutatóra és ezen ne lepődjünk meg. Akkor még mindenki azt hitte, viccel. De az idő telik és lassan belátjuk, igaza lesz. Ez vegyes érzelmeket vált ki az emberekből. Lassan kerülnek elő a sérelmek. Olyannyira lassan, hogy egyesekből csak bemutató után bújik ki. Hálistennek bemutatóra nem lett kész az előadás, így lehet tanulni az előzményekből - mindenkinek.

A próbafolyamaton amúgy mindenki részt vesz. Vagyis a körbeüléseken Bakk-Dávid László zeneszerző/zenei szerkesztő, Györfi Csaba koreográfus, Cristina Breteanu díszlet- ás jelmeztervező, valamint – amikor jelen van – Bodoni-Dombi Tünde, a mozgóképszerkesztő is részt vesz, mindenki fontos, mindenki alkotó, az amúgy üres lapokból egybefűzött szövegkönyv-példányokon a színészek alkotótársakként szerepelnek. Közös alkotásról van szó. Minden színésznek feladata, hogy találjon ki saját vagy közös jeleneteket, melyeket maguk rendeznek meg. Ez fontos, mert inspiráljuk egymást és erősíti az együttgondolkodást. Nem utolsósorban a rendezőt is inspirálja.

Mindemellett közös koreográfiákat tanulunk, ebben Györfi Csaba és egy darabig Györfi Alíz segít minket, megtanuljuk a 20-as évek Charlestonját, a 80-as évek diszkóját és a kortárs magány táncát is, a drum and basst. Ez utóbbi sajnos kimarad az előadásból. (No de, mivel Sardar mindig alakít valamit az előadásokon, sosem lehet tudni, talán még az is visszatérhet.) 

Laci (Bakk-Dávid L.) sokat röhög magán, mert zsír új zenét ő maga alig-alig szerez, a YouTube-ról annál inkább, de hát mit tehessünk, rendezői instrukció, éljen a best of. Cristina (díszlet- és jelmez) már a fejét fogja, ha hallja, hogy Cristina. Rengeteg melója van és kevesen van hozzá.
Fontos: Varga Imre, aki amúgy korrepetitora a társulatnak, megtanult egy theremin nevű hangszeren játszani. Furcsa hangszer, de annál izgalmasabb. Kulcsfontosságú az előadásban. Ugyanakkor Imi ennyivel nem úszta meg, hogy csak zenész, ám színészi szerepe is lett. Itt ugyanis semmi sem lehetetlen. Bakk Laci nem csak zeneszerzője, hanem zenésze is lett az előadásban: zongorázik. Én pedig, az irodalmi titkár szintén színész vagyok most. De jobb szeretem az alkotótárs jelzést. Alkotótársnak és színésznek érezhetem magam – túlzás nélkül. Ez nagyon jó érzés. Például azt is megtudtam, hogy Csehov Sirályában én simán Mása vagyok.

Ja, és hogy hogy jön ide a Sirály? Vagy a Hamlet? Vagy a III. Richárd? Az 1880-2020 sokkal szélesebb időskálán mozog, mint gondolnánk. Amolyan örökérvényű skálán. Ahol a Don Giovanni zenét tök természetesen váltja le Alan Walker Fading-je, hogy a következő jelenetekben már Tears for Fears, Beatles, Prince, Depeche Mode stb. zúgjon a hangszórókból, miközben ugrálunk az időben, és képdramaturgiát használunk mankóként az eligazodásban, deja vu-től átitatva.
Ezzel az előadással kockáztatunk. Új kifejezésmódokat keresünk. Sardarnak fontos ez a darab. És úgy gondolom, beszélhetek mindannyiunk nevében: nekünk is, a társulatnak.

* A bemutatón volt báb. A másnapi előadásban nem. Sőt, a darab vége is tök más volt. Ugye, hogy izgi?

Rendező: Sardar Tagirovsky
Mozgás: Györfi Csaba és Györfi Alíz
 Zeneszerző, zenei szerkesztő: Bakk-Dávid László
Látvány- és jelmezterv: Cristina Breteanu
Mozgókép terv: Bodoni-Dombi Tünde
Zenész, korrepetitor: Varga Imre
Alkotótársak. Balogh Judit, Birtalan Katalin, Csepei Róbert, Daróczi István, Hanyecz-Debelka Róbert, Lélek Sándor Tibor, Nagy Alma Anna, Németi Emese, Oláh Anikó Katalin, Ozsváth Zsuzsa Stéfán Bodor Mária, Szabó J. Viktor

Az előadást a Bethlen Gábor Alap támogatta.





2016. december 26., hétfő

Esti mesék karácsonyra, ráadás

Kedves fiúk, lányok, apukák, anyukák, nagymamák és nagytaták!

Megkértük a karácsonykor röpködő angyalkákat, hogy csempésszék be a karácsonyfátok alá a mi ajándékunkat is.
Mikor a családi vacsorát már elfogyasztottátok, az ajándékokat kicsomagoltátok és fáradtan ágyba bújtatok, nyissátok ki a Lilliput angyalának meglepetését is.
Míg tart a karácsony, minden este egy mesét hozunk nektek. Hallgassátok szeretettel és legyen mesés karácsonyban részetek!

A Lilliput Társulat Angyalai

Ugyan karácsony hivatalos napjai már elmúltak, a Lilliput Angyalkái még egy ráadás mesével kedveskedtek nektek, kedves apró hallgatóink! Fogadjátok szeretettel idei utolsó esti mesénket Stéfán Bodor Mária tolmácsolásában.


2016. december 25., vasárnap

Esti mesék karácsonyra, 3. rész

Kedves fiúk, lányok, apukák, anyukák, nagymamák és nagytaták!

Megkértük a karácsonykor röpködő angyalkákat, hogy csempésszék be a karácsonyfátok alá a mi ajándékunkat is.
Mikor a családi vacsorát már elfogyasztottátok, az ajándékokat kicsomagoltátok és fáradtan ágyba bújtatok, nyissátok ki a Lilliput angyalának meglepetését is.
Míg tart a karácsony, minden este egy mesét hozunk nektek. Hallgassátok szeretettel és legyen mesés karácsonyban részetek!

A Lilliput Társulat Angyalai

Karácsony második napján ismét Hanyecz Debelka Róbert mond nektek mesét, melyből megtudhatjátok Mi tette Menyhártot boldoggá?


2016. december 24., szombat

Esti mesék karácsonyra, 2. rész

Kedves fiúk, lányok, apukák, anyukák, nagymamák és nagytaták!

Megkértük a karácsonykor röpködő angyalkákat, hogy csempésszék be a karácsonyfátok alá a mi ajándékunkat is.
Mikor a családi vacsorát már elfogyasztottátok, az ajándékokat kicsomagoltátok és fáradtan ágyba bújtatok, nyissátok ki a Lilliput angyalának meglepetését is.
Míg tart a karácsony, minden este egy mesét hozunk nektek. Hallgassátok szeretettel és legyen mesés karácsonyban részetek!

A Lilliput Társulat Angyalai

A mai mesét (Hogyan gyógyult meg egy beteg madárka?) Stéfán Bodor Mária előadásában hallhatjátok.


2016. december 23., péntek

Esti mesék karácsonyra

Kedves fiúk, lányok, apukák, anyukák, nagymamák és nagytaták!

Megkértük a karácsonykor röpködő angyalkákat, hogy csempésszék be a karácsonyfátok alá a mi ajándékunkat is.
Mikor a családi vacsorát már elfogyasztottátok, az ajándékokat kicsomagoltátok és fáradtan ágyba bújtatok, nyissátok ki a Lilliput angyalának meglepetését is.
Míg tart a karácsony, minden este egy mesét hozunk nektek. Hallgassátok szeretettel és legyen mesés karácsonyban részetek!

A Lilliput Társulat Angyalai

Íme tehát az első mese Szentestére gyerekeknek, Hanyecz Debelka Róbert bábszínész előadásában.


...és hogy a felnőttek se maradjanak ki:






2016. december 17., szombat

1880-2020 - Időutazás a Lilliput Társulattal


Sardar Tagirovszkynak már volt egy esete a nagyváradiakkal. Az elmúlt évadban a Szigligeti Társulat az ő rendezésében mutatta be Szíjártó Tímea-Aletta Az eset című drámáját, amivel Tagirovszky a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján a legjobb rendezőnek járó díjat is elnyerte. Az orosz származású színész, bábszínész, rendező az idei évadban egy időutazásra vállalkozott a Lilliput Társulat bábszínészeivel. A nézők ehhez az utazáshoz december 19-én és 20-án csatlakozhatnak.